Főtt hús meggymártással
Nem maradhat ki a főételek sorából a főtt hús meggymártással és darával sem. Volt, amikor dara helyett főtt krumplival tálalták, de az már édes mindegy volt, azon az ebéden már a krumpli sem segített. A legnagyobb baj az volt, hogy esélyünk sem volt arra, hogy legalább valamelyik részét élvezhessük. A húsra ráfolyt a meggymártás, a meggymártás tele volt daradarabkákkal, a dara meg meggymártással. Voltak persze olyanok is, akiket ez egyáltalán nem zavart, sőt úgy ették, hogy mindent mindennel összeforgattak: ha a darát és a feldarabolt húst jól átjárta a meggy, pillanatok alatt belapátolták a tányér tartalmát.
Krumplis tészta / Káposztás tészta
Tökfőzelék pörkölttel
Kitörölhetetlen emlék: sokaknál ez is a rémségek táborába tartozik, de nekünk magával a tökfőzelékkel nem volt semmi bajunk. Azon drukkoltunk csak, hogy ne rakjanak rá sok pörköltszaftot, mert azt a részt mindig nagy ívben kerültük, ahol tocsogott a zsíros szaftban. Ki gondolta volna akkor, hogy 20 év múlva majd újra menő lesz a főzelék, és rántás nélkül, vagány új ízekben élesztjük újra a tökfőzeléket is?!
Piskóta csokiöntettel
Természetesen az mindig jót jelentett, ha volt desszert is, csillogott a szemünk, mikor megtudtuk, hogy aznap még egy kis édességet is kapunk. Hogy aztán mennyire maradtunk lelkesek, az annak függvényében változott, mennyire volt száraz a piskóta. Széles skálán mozgott: a fűrészporos állagtól a fullasztón keresztül a „már majdnem puha, de mégsem”-ig sokféle volt, és bár a nagymami pihe-puha piskótatekercsével össze sem lehetett hasonlítani, azért így vagy úgy, de mindig lecsúszott az összes. Nem kockáztathattuk meg, hogy legközelebb esetleg épp emiatt ne kapjunk.