1973-ban, Budapest létrejöttének 100 éves évfordulója alkalmából hozták létre Óbuda helytörténeti gyűjteményét, és az akkori igazgatónőnek szíve vágya volt, hogy játékokat kezdjenek gyűjteni. Így a múzeum megalakulása óta érkeztek játékok a gyűjteménybe, 2010 után, a megújuláskor a kiállítást is újraépítették. Bár az országban több helyen is fellelhető babamúzeum és ilyesfajta gyűjtemény, Budapestnek ez az egyetlen állandó játékkiállítása jelenleg.
A közel 50 év alatt gyűjtött tárgyak a '90-es évekig navigálnak el minket. A tárlatvezetést Révész Antónia művészettörténész tartotta, aki bevallotta: mikor átvizsgálták a régi gyűjteményt, rájöttek, hogy nagy történeti fejlődési ívek helyett inkább tárgycsoportok szerint érdemes bemutatni az emblematikus játékokat. A kiállításnak persze így is számos pedagógiai, pszichológiai és gazdasági vonatkozása van, beavat a gyártás alakulásába is.
Manapság, mikor a gyerekek tablet fölött görnyedve videojátékoznak, és az Ikea gyerekrajzokból készít plüssállatokat, különös visszatekinteni azokba a korszakokba, amikor jellemzően a felnőttek kicsinyített valóságát képezték le a játékok. Kitűnő példák erre a közlekedési eszközök, amiket történelemtől függetlenül bálványoznak a gyerekek, és ezek közül kihagyhatatlan a Matchbox: angol feltalálóját az inspirálta, hogy gyereke az iskolába nem vihetett nagyobb tárgyat egy gyufásdoboznál. Élethűnek szánt kelet-európai másolatai „metal box”, „hobbi cars” néven futottak, természetesen engedély nélkül.
Az államosítás után Magyarországon ugyanis nagyon nehéz volt játékokat beszerezni, ezért mindent másolni kezdtek. Kisebb magánmanufaktúrák is gyártásba kezdtek, így született meg például a Szabó-féle Szélvész kisautó. Révész Antónia szerint ezeknek a kis magánvállalkozásoknak történetét nehéz kinyomozni, mert az illegalitás árnyékában zajló maszekolásról még ma se szeretnek beszélni a játékkereskedők.
Az emblematikus, '30-as évekből származó német Märklin modellvasutak mellett megcsodálhatjuk magyar megfelelőit, amelyeket a pénzverdében készítettek a jobb kapacitás kihasználása érdekében 1954 és 1959 között. Az elektromos meghajtású vonatok az ötvenes évek luxusjátékának számítottak: ekkor 600 forint volt az átlagfizetés, és ennyibe kerültek.
A legendás, a 19. század végén, 20. század elején minden karácsonyfa alatt megtalálható Anker építőkocka és magyar utánzata, a Globus is megtekinthető a kiállításon, és természetesen a dán, fajátékokkal kísérletező asztalosmester által létrehozott Lego és silány, kelet-európai utánzata, az NDK-s Pebe is, ami a LEGO által kezdeményezett per miatti szünet után ismét működik.