Melódia szelet
Melódia – ez is a szülők kedvence volt. Mi, gyerekek meg nem ettük volna, hogy is ettük volna, hiszen étcsokival volt bevonva, mi meg csak a Kajlában tudtunk gondolkodni, eszünk ágában nem volt ilyen keserű csokikat enni. A szülők viszont tényleg nagyon szerették, még a Mikulás-csomagba is mindig került, ez volt a 80-as évek marcipánrúdja.
Gömb rágó
Ó azok az ízetlen gömb rágók! Szép és színes volt, de íze, na az nem volt. Ehettünk volna helyette radírgumit is, az illatosaknak talán még több ízük lett volna, mint ezeknek a rágóknak 10 másodperc után. Ez persze huszadrangú kérdés volt, a lényeg mindig az volt, hogy a piros az enyém legyen. Aztán a sárga, és csak legvégső esetben a kék. Abban ugyanis biztos voltam, hogy a kék rágó az nagyon mű lehet. A piros és a sárga nyilván nem.
Betűs csoki
Ez is mekkora ötlet volt! Egy csoki, betűs csomagolásban. Nem volt szinte Mikulás-csomag, amibe ne került volna betűs csoki, de olyanra is emlékszem, hogy valakinek a szülinapjára „boldog szülinapot” feliratot raktunk ki betűs csokiból. Arra viszont már nem emlékszem, hogy nem okozott-e maradandó károsodást a szülinaposnak a 16 db csoki elfogyasztása.
Robbanó cukor
Óriási találmány, nem ismertem senkit, aki ne lett volna oda érte. Ráadásul ritkán jutottunk hozzá, így ha valakinek volt az iskolában robbanó cukorkája, az nagyon menőnek számított. Ragadt, robbant, elmúlt – 3 percig sem tartott a boldogság, de bármikor elcseréltünk volna 3 Donald rágós papírt egy tasak robbanó cukorra. Kolléganőnk a minap talált retró robbanós cukorkát a boltban, letesztelte!