Turbó rágó
Adva volt egy nagy, vastag, nehezen rágható, a nem létező „ízét” kb. fél perc után elveszítő rágó, amit azzal adtak el, hogy minden rágóhoz adtak egy autós képet – mi ez, ha nem nagy ötlet. És bevált. A mai napig őrzünk 1-2 – a csomagolás miatti hajtogatást soha ki nem heverő – autós képet és csak reménykedünk, hogy a szervezetünk már rég elfelejtette azt a bűntényt, amit elkövettünk ellene minden egyes Turbó rágó elfogyasztásával.
Téli fagyi
A fagyi, ami soha nem volt fagyi, de mégis gyerekek ezrei őrültek meg érte, mert így télen is ehettek fagyit. Mármint csokis masszával töltött tölcsért. Ma már csak röhögünk rajta, de tényleg élményszámba ment, ha téli fagyit nyalogathattunk.
Cigirágó
Ha valaki valami nagyot akart villantani az iskolában nagyszünetben, akkor cigirágót vett elő a zsebéből. Mert milyen vagány az, ha egy 10 éves gyerek úgy tesz, mintha cigizne, ugye?! (Nem!) Akkoriban tényleg az volt, pedig maga a rágó feledhető volt, még egy gizda lufit sem lehetett belőle fújni, hogy az ízekről ne is beszéljünk. De a forma, na az tényleg menő volt.
Négercsók
Négercsók – az elit retró desszert, az édességes polc legnagyobb kincse. Négercsókot nem ettünk mindennap, ó dehogy ettünk. Csak piros betűs ünnepeken, de akkor is csak egyet fejenként. Volt, aki felülről, a csúcs felől támadta meg a négercsókot, volt, aki előbb a talpát harapdálta le, és volt néhány merész, aki egy szuszra megette az egészet. Annyi biztos, hogy a végén mindig maszatosak voltunk.
Macskanyelv
Az igazi retró csoki, amit jó volt elrágcsálni, de mivel egész korrekt volt a doboza, és így ajándéknak is elment, legtöbbször inkább csak pedagógusnapra vittük ajándékba egy csokor virág mellé.