Tamagotchi (mostantól tamagocsi) szinte minden ma 20-25 éves gyerek kezében volt a kilencvenes évek közepén – végén. 1996-ban bukkant fel az enni, inni kérő, néha bekakiló, oda nem figyelés esetén meghaló (digitális állat) kütyü, aki a házi kedvenceket hivatott pótolni.
Még én is emlékszem Karcsira (aki arról volt híres, hogy ő volt az osztályban a legkeményebb, na meg arról, hogy technika órán levágta ollóval a garbója nyakát mert melege volt) ahogy könnyes szemmel, magába roskadva ül és pityereg, mert meghalt a tamagocsija. Dráma volt az valljuk be. A tamagocsi-mánia még a kosaras és jégkorongos kártyák függőségén is túltett. Akinek nem volt tamagocsija (na meg walkmanje) az pancser volt, kis túlzással különcnek számított. Aztán 1-2 év múlva, ha valaki kezében megláttál egyet – körberöhögted.
A tamagocsi ahogy jött, úgy ment: villámgyorsan. Valószínűleg nem lehet kimutatni sikerének (állítólag 70 millió darab fogyott el belőle) okait – pedig milyen király marketinges példa lenne – , de nem nagyon tudnék még egy olyan “semmit” mondani, amire így rákapott volna a világ. Na meg micsoda “vállalkozásokat” húztak fel köré!
Azonban úgy tűnik nem mindenki temette el végleg – az sem meglepő, ha ezen írás olvasása után előkerül egy-kettő a fiókból -, ugyanis a tamagocsi megszületésének 15. évfordulóján egy speciális digitális kisállatot mutattak be Japánban a Bandai jóvoltából – ami körülbelül 113 dollárba kerül. Mielőtt azt hinnénk, hogy nincs rá igény, bizonyíték, hogy vannak akik a mai napig visszasírják.
A jubileumi kiadásban 15 férfi és 17 női “karakter” közül választhatunk, állítólag kiskereskedelemben kapható lesz, de megrendelhető a japantrendshopon is.