Magyarra Zigány Miklós fordította le először; a könyv 1957-ben jelent meg a Magvetőnél. Ezután egy újabb változat látott napvilágot Vámos Pálné tollából 1958-ban, a Kárpát Könyvkiadó Vállalatnál. Zigány fordítása annak idején nem nyerte el a Móra szerkesztője, Aszódi Éva tetszését, így 1970-ben Rónay Györgyöt bízta meg a mű újrafordításával. Ez utóbbi vált gyakorlatilag klasszikussá és jelent meg azután számos további kiadásban.

2015-ben számos további fordítás jelent meg, ám Rónay verziójával egyik sem tudta felvenni a versenyt.

Számos idézet vált belőle híressé; a legismertebb talán az alábbi (Rónay György 1970-es fordításában):

– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…

Bár a történet az ajánlás szerint gyermekeknek íródott, a felnőttek számára is jelentős üzenetet hordoz. A könyv írója repülőgép-balesetet szenved, és lázálmot lát. Vagy mégsem? Találkozik a kis herceggel a sivatagban, egy apró, szőke hajú kisfiúval, aki rendkívül érdeklődő, kíváncsi természet: addig kérdez, amíg nem kap rá választ. Az ő szemén keresztül feltárul a világ egy másik látásmódja, amelyet a szerző gyerekkorában ismert, de mindaddig nem tudott megosztani másokkal: amikor meg tudjuk látni, ami a felszín mögött rejlik. Ez eleinte rajzokból tűnik ki, ahogy meglátja a jóllakott kígyó kalapnak látszó rajzában a nemrég felfalt elefántot vagy a láda belsejében a bárányt. Az író egyre többet megtud a kis herceg saját bolygójáról, valamint a korábbi utazásai helyszíneiről és az ott szerzett élményeiről. A kis herceg maga is formálódik, bölcsebbé válik a találkozásai révén, az írót pedig újra és újra meghökkenti szemléletmódjával, amely különösnek tűnik, de gyakran mégis a lényegre tapint.

(Forrás:szodasszifon.hu;wikipedia.org/Fotó:cultura.hu)