Cigi rágó
Kölyökként amiben lehetett, utánoztuk a felnőtteket. Ameddig sunyiban ki nem próbálhattuk az igazi füstölgő rudat, addig a cigarettára emlékeztető rágni valóval majmoltuk őket. Utólag kissé érthetetlen, hogyan kerülhetett piacra, hiszen dohányzási veszélyforrásként könnyedén a cigi irányába terelhette a gyerekeket. Túl sokáig ugyan nem lehetett rágni, de a gömbrágónál talán finomabbra sikeredett. Főleg akkor, ha leszedtük róla a papírt.
Krumplicukor
Ránézésre inkább iskolai krétának tűnik és bizony kézbevételt követően is az az ember érzése, hogy simán fel lehetne írni vele a táblára a másodfokú egyenlet megoldó képletét. Valahogy nincs előttünk a pillanat, amint a gyerekek ezt a gránitkemény, de ráharapás után omlóssá változó édességet választják a boltban bármi más helyett, pedig elvileg az ötvenes évektől kezdve népszerűnek számított a szintén sokak számára értelmezhetetlen medvecukorral együtt. A felnőttek körében biztos.
Turbo rágó
Az öbölháború tájékán egy ország gyermeknemzedéke tanulta meg, hogy a Beygir Gücü törökül lóerőt, az Azami Sürat pedig végsebességet jelent. A nyolcvanas évek általános iskolai szünetei a rágóba rejtett autósképek cserélgetésével és a velük való játékokkal teltek. Persze rágtuk a barackos jellegű, vagy legalábbis annak szánt ízvilággal felturbózott rágót is, de a gyermeki élményt a kibontás után a kezünkben tartott, fényes papíron pompázó 360 km/h-ás végsebességű Ferrarik vagy Lambók jelentették.